Önismereti utak: hogyan ismerjük meg jobban magunkat?

„Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.” – mondta Lao-Ce, ókori filozófus, a taoizmus megalapítója. Vannak, akik egyenesen úgy gondolják, hogy a világ megismerése önmagunk megismerésén keresztül történik.

A reális önismeret nagyban megkönnyíti a helyzetünket, ha valamilyen, az életünket érintő fontos kérdésben döntenünk kell. Ha ugyanis kellő önismerettel rendelkezünk, akkor a személyiségünkhöz jobban illeszkedő döntéseket tudunk hozni, ami végső soron egy harmonikusabb és elégedettebb élethez vezet.

De honnan tudhatjuk meg, milyenek is vagyunk igazából? Tesztekből? Vagy a naplóírás segít? Vagy azt érdemes megfigyelnünk, mit gondolnak rólunk mások?

Amit legelőször érdemes leszögezni: az önismeret nem egy állapot, hanem egy folyamat. Egy meglehetősen hosszú folyamat.

Egyrészt, mert idővel változunk, így a személyiségünk is változik valamelyest. Dolgok, amit korábban lelkesítettek, egyszercsak unalmasnak tűnnek… hogy csak egy példát említsünk. Másrészt, mert életünk más-más szakaszában, az érettség letérő szintjein más dolgokra helyeződik a hangsúly, és más tulajdonságaink vagy képességeink kerülnek előtérbe. Amilyennek egyik életszakaszunkban ismertük magunkat, az egy másik életszakasz feladatai vagy követelményei között sekélyesnek vagy tévesnek tűnhet.

Ezért az önismereti munkának bármely életszakaszunkban van létjogsultsága és van haszna.

Jó, ez világos, dohoghat az olvasó… De mikor jön már az a rész, hogy hogyan ismerhetem meg önmagamat?

Nos, az önismeret megszerzésének sokféle útja és számos forrása van. Mindegyik hozzájárulhat az önismeret elmélyítéséhez, de egyik sem vezet eredményre egymagában.

Milyen vagyok?

Kezdhetjük önmagunk, a saját reakcióink megfigyelésével.

„Nehezen lehet kihozni a sodromból.” „Ha szomorú vagyok, többet eszek, mint amikor vidám vagyok.” Ha valaki rám kiabál, lefagyok.” „Örömmel tölt el, ha ajándékot adhatok valakinek.” „A legjobban az algebrai feladatokat kedvelem a matematikából.” „Amikor szerelmes vagyok, nehezemre esik elválni attól, akit szeretek.” „Szeretek aludni.”

Ezek jó kiindulási alapot szolgáltatnak, de nem szabad megfeledkezni az érzelmek, a gondolatok, a szükségletek és az értékek megfigyeléséről sem.

Sokat tanulhatunk ezen kívül a kapcsolatainkból is: milyen emberek mellett érezzük magunkat szabadnak, mikor válunk bizonytalanná, hogyan reagálunk konfliktusban, és milyen helyzetekben ismételjük újra meg újra ugyanazt a forgatókönyvet.

Ha kellő önreflektivitással rendelkezünk és őszinték merünk lenni magunkhoz, akkor ez z a személyiségünk az eddig leírtak révén elég árnyalt képet kaphatunk saját magunkról. Persze lehetnek elfogultságaink önmagunkkal szemben, és lehetnek vakfoltjaink, de ez már eredmény.

Megkérdezhetjük a családtagjainkat vagy az ismerőseinket is, mit gondolnak erről. Legyünk azonban óvatosak: a mások által képviselt nézőpontok egyáltalán nem biztos, hogy kellően megalapozottak és objektívak. Ha például valaki szerint „túl érzékenyek” vagyunk, még nem biztos, hogy ez a személyiségünk tényleges, objektív leírása.

Miért éppen ilyen vagyok?

Lehet, hogy nem elégszünk meg az önmegismerés fentebb ismertetett leíró szintjével, és az egyes tulajdonságaink és reakcióink okaira, a magyarázatokra is kíváncsivá válunk. „Miért volt ennyire fontos számomra, hogy igazam legyen?” „Miért mondtam igent, amikor valójában nemet szerettem volna?” „Miért lettem hirtelen dühös egy teljesen ártatlannak tűnő mondattól?” „Miért halogatok bizonyos feladatokat, miközben másokat gond nélkül elvégzek?”

Az önismeretnek ez a szintje már igényel némi „nyomozást”. Lehet, hogy végig kell gondolnunk az élettörténetünk egyes állomásait, hogy megértsük, hol és mitől jelent meg, illetve hogyan változott az idők folyamán egy-egy jellemző tulajdonságunk.

Az önismereti úton bármely szakaszban lehet haszna a szakember által támogatott önismereti munkának. Számos új szempontot és támpontot kaphatunk a folyamat továbblendítéséhez vagy elmélyítéséhez. Szert tehetünk olyan tapasztalatokra, amelyekhez más úton sokkal nehezebb lenne hozzájutni – például biztonságos körülmények között léphetünk kapcsolatba a személyiségünk kevésbé ismert, eddig háttérbe szorult aspektusaival.